Betűméret
Érdekességek Hagyományaink Magyar hangok Csángóföldről

Magyar hangok Csángóföldről

Nyisztor IlonaNyisztor Ilona nem csak a moldvai csángómagyarok talán legismertebb énekese, de kultúrájuk őrzője is. Szenvedélyesen gyűjti dalaikat és örökíti át tanítványain keresztül az utókor számára. Dalaiból összeállított műsorával fellépett már Franciaországban, Svájcban, Németországban, Finnországban, Ausztriában, de vendégszerepelt már az Egyesült Államokban is. Eddig öt lemeze jelent meg.




gyimes– Romániai diákévei alatt sok sikert ért el, mint versmondó, és mint énekes. Mikor érezte először azt, hogy jó lenne ezeket magyarul is előadni?

– Amikor 1990 után lehetőség támadt arra, hogy megmentett szellemi értékeinket kivigyük a nagyvilágba, bizakodni kezdtem, hátha mégsem kell ennek a nagyszerű örökségnek végképp elpusztulnia. Ezért úgy döntöttem, amikor erre lehetőségem adódott, hogy amit lehet, ismét megtanítok a csángómagyar gyermekeknek. A ’90-es évektől kezdve többször meghívtak énekelni Magyarországra, ahol megismertem a Tatros együttes tagjait. Ők hívták fel a figyelmemet arra, hogy nem csak az ének, hanem a tánc is nagyon érdekes, így táncolni is tanítom a fiatalokat. Magyarul tanítom a gyermekeknek a szent énekeket, a Miatyánkat, a keresztutat, amit a csíksomlyói búcsún is mindig elimádkozunk, énekelünk. Nagy meglepetés volt számomra a legutóbbi csíksomlyói búcsún, szombat reggel hajnalban, 3.30-kor, hogy a Kálvária hegyen sokan csatlakoztak hozzánk, hogy együtt mondjuk a Keresztutat – magyarul. S aztán napfeljövetelkor énekeljük az egész szentes éneket, amit tanultunk, az Arany Miatyánkot, a Nem vagyunk árvák, Jöjj Szentlélek Úristen…
A tanítványaim közül a népdalversenyeken sokan az első, második, vagy harmadik díjat szerezték meg.

– Hogy kezdődött a népdalgyűjtés, mi adta ennek az apropóját, ill. mely területek voltak érintve ebben?

– Életemben egy másik nagy sorsesemény 1988-ban történt, amikor némi szerencsével Magyarországra utaztam és Győrben részt vettem egy karácsonyi ünnepségen, amit az akkor már Moldvát járó Jáki Sándor Teodóz, bencés atya szervezett a saját tanítványai számára. Az ünnepség keretében a vallásos népénekgyűjtő atya és az ott egybegyűlt bencés diákok több moldvai csángó szent éneket is előadtak. Egy fiút például úgy mutattak be nekem, mint aki egy Moldvában gyűjtött Szent István-énekkel nyert első díjat egy népdalversenyen.              
Az atya elmondta azt is, hogy az „Ó, Szent István dicsértessél, menny és fődön tiszteltessél” kezdetű középkori Szent István-himnuszt 1932-ben Domokos Pál Péter jegyezte le éppen szülőfalumban, Pusztinában. Ennek hallatán valahogy megfordult a világ. Akkor bennem egy olyan tűz támadt, hogy nem is tudom azt kimondani. Hát az hogy lehet, hogy ez a szép ének pusztinai, s hogy ezzel az énekkel itt Magyarországon első díjat lehet nyerni? Úgy éreztem, hogy nekem most tenni kell valamit. Ha otthon énekelt valaki valamit magyarul, azok csak az idősek voltak, akik még szerettek otthon magyarul énekelni, azt nem vette számba senki se. A fiatalok mentek a Cântarea României (Megéneklünk Románia) fesztiválra, s ott románul kellet énekelni. De hát, ha én ebbe születtem, ha én ezeket tudom, akkor ezt nekem nem lehet hagyni, itt nekem most valamit csinálni kell!
Így esett, hogy Magyarországról hazatérve, édesanyám elé álltam, és azt mondtam: „Na, édesanyám, én most megyek gyűjteni!” A válasz pedig így hangzott: „Hát leányom, innét te nem es kell erőst messze menjél, mert én eleget tudok. Én egész nap énekelek neked, adok én neked eleget, amit te gyűjtsél.”
Aztán jártam én másokhoz is, gyűjtöttem más csángó falukban is, de a művészi életút a szülői házban kezdődött el.

– A gyűjtést követően jött a tanítás. Ez hivatásszerűen történt, vagy valami program keretein belül?

– Először hivatásszerűen, majd mikor beindult az MCSMSZ en keresztül a magyar anyanyelvi oktatás, akkor ezen a programon keresztül folytattam a tanitást.

– Innen nézve úgy tűnik, mintha a szorítás enyhült volna, és lehetőség van az iskolákon kívül, és a román iskolákban is - még ha csökkentett óraszámban is - magyarul tanulni és a hírek szerint a magyar nyelvű vallásgyakorlásra is van lehetőség. Ebben a magyarság megmaradásért vívott harcban Ön nem kis szerepet vállalt. Beszélne erről?

– Az öregek még emlékeztek a tánc nevére és a lépésekre, de már nem tudták a dallamát. Ekkor utána néztünk, ki zenélhetett abban az időben. Egy szomszéd faluban a zenészek között még élt Bogdán Toader. Ezután nem csak az öregeknek, hanem a gyermekeknek is zenélt Teodor bácsi, hogy jól megtanuljanak táncolni. Sok tánctábort szervezett Sára Ferenc és Kerényi Robi, ahová az öregeket is meghívták, hogy mutassák be a tánclépéseket. Hála a Jóistennek, a magyar oktatáson keresztül most van lehetőség újra megtanulni szép énekeinket, táncainkat. Először az udvarokon, bérelt házaknál tortént a tanulás, gyokorolás, majd 2007-tol a Pusztinai Magyar házban folytatódtak a foglalkozásak, ének és tánctanulások.

– Mit lehet tudni a Pusztinai Magyar Házról? Kik hozták létre és milyen programjaik vannak?

– Az 1989-es változások után a magyar nyelviskolai és templomi használatra folyamatos igény volt a pusztinaiak (és számos más csángó falu) részéről. A kérvények folyamatos elutasítása a tanfelügyelőség, az egyház, az állami szevek részéről felébresztették bennünk egy ház megvásárlását, vagy építését, amely közösségi ház szerepet töltsön be. Ez az igény 2000-től kezdett egyre jobban körvonalazódni, ehhez hozzájárult az, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) elindította az iskolán kívüli magyar nyelvoktatási programját. 2002-ben sikerült egy telket is vásárolni, az anyagiakat a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) biztosította, a lebonyolító az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) volt. Újabb pár évnek kellett eltelnie, míg végül 2005-ben elindulhattak az építkezések, és 2006-ra elkészült az annyira áhitott ház is. A ház építkezési munkálatainak befejeztével, 2006 májusában máris helyszíne volt a Teleki László Alapítvány által szervezett Veszélyeztetett Örökség, Veszélyeztetett Kultúrák című nemzetközi konferenciának. 2006 őszétől pedig a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége iskolán kívüli oktatási programjának ad helyszínt a közösségi ház; ez a tevékenység folyamatos, iskolai időben naponta vannak foglalkozások az iskoláskorú gyermekekkel. Továbbá helyszíne volt a III. Szeret menti Népdalvetélkedőnek, amely szintén MCSMSZ szervezésében zajlott, s amelyen minden oktatási helyszínről részt vesznek a legjobb énekes gyerekek. Számos iskolán kívüli tevékenység helyszíne, amelyek főképp kézműves foglalkozások, illetve kulturális tevékenységek (ének- és tánctanulás, hagyományápolás).
csangotajA házban megfordult és előadást tartott korunk legnagyobb magyar mesemondója, Berecz András, kézműves foglalkozásokat tartottak Kartali Marietta grafikus és Majoros István szobrász, illetve Szabó László festőművész és Vajda Éva tanárnő, akik gyermekeinket két éven kereszül iskolában és iskolán kívül is tanították. Kiállítást tartott Ádám Gyula fotóművész, előadást tartott Sántha Attila költő, a Berka Együttes, a Fabatka Együttes; a Nemzeti Kamara Színháztól Usztics Mátyás rendező vezetésével Pelsőczy László, Herman Gréta és Mettler S. Emese előadók mutattak be produkciót, stb. Vendégeink voltak a bukaresti Magyar Nagykövetségtől Füzes Oszkár nagykövet és Polonyi Géza titkár, meglátogattak az EMKE és az RMDSZ vezetői, a magyar Miniszterelnöki Hivatal és más magyarországi szervezetek képviselői, stb.
Vendégül láttuk a szárhegyi Bethlen Gábor iskola ötödikes diákjait, fogadtuk a nyárádmenti és szovátai gyerekeket, akik Kodály Zoltán egyik művét mutattát be nekünk. 2009 nyarán megszerveztük az I. Pusztinai Zenetábort, amelyen több mint 100 fő vett rész – vendégek és helyiek egyaránt. 2009 augusztusában a Szent István Lovagrend tagjai ötödik zarándoklatuk alkalmával felkeresték Pusztinát is, és bemutatták államalapító királyunk 1368 óta Prágában őrzött kardjának hiteles, ereklyésített mását. 2009 őszén az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem a pusztinai Magyar Házban tartotta éves gyűlését, amelyen Bartha András elnök bemutatta a falut, Tánczos Vilmos egyetemi professzor pedig ismertette a csángók történelmét, jelenlegi helyzetét. 2009 végétől megszerkesztettük kétnyelvű – magyar és román – honlapunkat, amely 2010 közepétől újabb két – angol és német – nyelvvel bővült, hála az önzetlen támogatóinknak, akik lefordították megjelentetett anyagainkat. A honlap elérhető a www.pusztina.ro, illetve a www.pustiana.ro címen.

– Az asszimilációs törekvések lassítását segítik a hagyományőrzés különböző formái. Melyek ezek, és mennyire népszerűek a fiatalok körében?

– A táncok, énekek, mesék, azok, amelyeken keresztul még hasznájuk a régi magyar kifejezéseinket, beszédünket.

– Míg Magyarországon büntetlenül, nagyüzemi szinten folyik a nyelvrombolás, addig bámulatos módon a csángók görcsösen ragaszkodnak a magyar nyelvhez. Miben keresendő ennek az oka?

– Nálunk szívesen beszélik a magyar nyelvet úgy, ahogyan mi szoktuk. Amennyire csak tudjuk, használjuk, adjuk tovabb, s a fiatalok is egyfajta büszkeséggel igyekeznek ezen keresztül is megkülönböztetni magukat a többségiektől.

– Visszakanyarodva a zenéhez, mikor és hol találkozhat Önnel a magyarországi közönség?

– Szoktak hívni különböző Magyarországi eseményekre, s akkor szívesen megyek. Előre nem tudom mikor és hol, de igyekszem minél többször eleget tenni a meghívásoknak.


Botz Domonkos


szilajcsiko
arkad
szozat
hunhirlogo
szekelypajzs
kurultajbanner_125_125px
gyepugif_3
csikiszekelymuzeum
lakiteleknepfoiskola