Betűméret
Érdekességek Testvér-népek vallásai A buddhizmus

A buddhizmus

buddhaAz öt nagy világvallás egyike, a keletkezését tekintve kétezer hatszáz évre visszanyúló buddhizmus. Egyszerre vallás, bölcseleti tudomány, és tan.  Tagadja a lélek létezését, nem gyakorol szertartásokat, vagy vallási spekulációkat, nem manipulál, a hangsúlyt a meditációra helyezi, a tudat működésére, és önmagunk megismerésére. Ez adja a buddhista filozófia, etika alapját is. Ennek megértéséhez beszélgetőtársam, Dr. Vankó Gergely, buddhista szerzetes visz közelebb.


– Mit tudunk a buddhizmus kialakulásának történetéről és mennyire hitelesek ezek? Vannak-e fennmaradt írásos anyagok?

– A „buddhizmus” kifejezés általánosan elfogadott jelölése annak a létszemléletnek, amelynek alapjait Gautama Sziddhártha herceg fektette le Észak-Indiában, a nyugati időszámítás kezdete előtt ötszáz évvel. Természetesen, nem királyfiként, hanem mint aszkéta és útkereső hontalan vándor érte el azt a mentális állapotot, amelyet Megvilágosodásnak nevezünk.
Gautama Sziddhártha királyi családban született, Kapilavasztuban, India északi részén. Életének időszakát számos forrás alapján 560-480 közé tehetjük, Krisztus születését megelőzően.
A beavatott tanítványok és követők inkább a Dharma kifejezést használják a „buddhizmus” meghatározás helyett, s ez Tant, Tanítást, Törvényt jelent. A Buddha – a Megvilágosodott – Tanítását.
Írásos anyagok minderről már a nyugati időszámítás előtti harmadik századból is bőven fellelhetők. Elegendő, ha az ismert Asóka-oszlopokat vesszük figyelembe, melyeket Asóka király, - buddhista uralkodó - emeltetett India-szerte, s ezekre vésette a Tan legfontosabb tételeit.
A Tanítás magadhi nyelven terjedt eleinte, mert maga a Buddha ezt a nyelvet használta. A későbbiek során páli és szanszkrit nyelven is fogalmazódtak a szentiratok, s kínai, majd tibeti fordításban is. A legtöbb ősi szövegek tibeti nyelven maradt ránk, mert az elzárt kolostorokban a lámák meg tudták őrizni őket a külvilág pusztításától.

– Napjainkban százmilliók gyakorolják, de mennyire vallás ez, vagy mennyire tanítás inkább?

– A követők beállítottságától, szellemi színvonaluk színezetétől függ, hogy vallásnak vagy inkább bölcseletnek, filozófiának tekintik-e a buddhizmust.
Ez az elkülönítés nem azt jelenti, hogy egyik vagy másik hozzáállás magasabb vagy alacsonyabb rendű lenne a másiknál, hanem kizárólag a követők szellemi-testi aktív részvételére utal, amellyel kifejezik tiszteletüket a Dharma iránt.

A vallásos inkább szertartásokat igényel, miként más vallásokban is, ráhagyatkozik a szellemi vezetőre, a papra, hogy segítse, irányítsa az élet ösvényein. – Aki bölcseletet, megvalósítandó Célt lát a Tanításban, az inkább önerejéből igyekszik ezt megvalósítani, vagyis ugyanazt elérni, miként példaképe, az emberi törekvés csúcsára jutott Buddha cselekedte a régmúlt időkben.

1. BudhizmusLegmélyebb buddhista értelemben azonban maga Gautama, a Történelmi Buddha sem jelent meg soha a Földön, és nem hirdette a Tant, mert minden létesülés valójában nem-létező: folyamatos születés és elmúlás. Tehát az olyan személyiség sem „valóságos”, akit „Történelmi Buddhaként”, önmaga végső valóságaként ismerhetnénk fel.
Csupáncsak az a Tanítás, amelyik eljut önmaga tagadásáig, érintheti, ha csak felszínesen is, az Igazságot. – A Dharmának a megalkotója és hirdetője nem lehet másvalaki, mint saját maga: az Univerzális Törvény!
Szavak és mondatok hálójának szövögetésével csupán fogalmaink támadhatnak a Létről, a Világról, a Valóságról. A lényegi értés: az átélés dimenziója. Átélve és átlényegítve azt a tényt, hogy megőrizve egyediségünk jellemzőit, mégis részét képezzük az Egésznek. Nem beleolvadva, belemosódva lényegiségébe, hanem kiegészítve, teljessé téve azt önlényünk individuális teljességével.

A Születés és Halál kettős, de egylényegű síkján vándorolva, felvetődik a kérdés: Hogyan létezhet folyamatosan az egyed, midőn elhalása után újra testet kell öltenie, azaz: Újra meg kell fogannia a testiség dimenziójában? – Miként hordozhatja a relatív „új” egyed előző egyedek végtelen sorának karmikus vonatkozásait?
A testi fogantatáskor létesülő Individuum nem „előző” individuumok Karmáját hordozza – ő maga az összes megelőző Individuum, s nem egy merőben „másvalaki”, aki mindössze „örökli” az elődök tulajdonságit, pozitív és negatív jellemzőit.
Én vagyok – ők!
Az „én” a gondolkodás szülötte. Ha a gondolkodást felfüggesztjük, megszűnik az „Én” fikciója is. Egyszerűnek tűnik ezt megvalósítani, s mégsem az. Mert folyton újraéled gondolatfűzésünk pergőtüze, ismételten párbeszédbe kezdünk önmagunkkal, s ez ismét „Én-képzetet” teremt.
Gondolkodásunk teszi földarabolttá a Létet, osztja fel ellentétpárokra a Valóságot. A gondolkodás kikapcsolásával, a Tudat az, amely a Teljesség birodalmába kalauzolhat bennünket. A személyes Tudat és az Univerzális Tudat közös nézőpontokkal rendelkezik. Minden az ésszerű arányérzeten és az intuitív belátáson múlik.
Tanítás vagy vallás? – Mindkettő - és egyik sem.

– Mi a buddhizmus lényege, az alaptanítása?

– Erre a kérdésre válaszolni lehet szavak nélkül is, egy virágszál felmutatásával. De mivel az ember szavakkal kommunikál, szükség van a szavak hálójára is, hogy elmondjunk egymásnak dolgokat, élményeket, ismereteket. Lényege az Anattá-dokztina. Ez szó szerint „nem-én”-t jelent. –    A modern pszichológiai megállapításokkal egyezően, a Dharma már két és fél évezrede felismerte azt a tényt, hogy a személyiség, tehát a teljes ember, szintetikus lényegiség. Összetett, részekből álló. S mert ilyen, ezért folyamatosan változik, folyamatban levő létező.

Egy gondolatnak, mint relatíve lezárt egésznek a létrejötte a gondolkodás folyamatosságának a pillanatnyi halála. A gondolat tehát a gondolkodás eredménye, megszületése azonban a gondolatfolyamat „időtlenségbe” történő merevülését eredményezi.
Egyik gondolat követi a másikat. A megkövült gondolat-tömbök feltűnése és elmúlása biztosítja magának a folyamatnak a stabilitását. A „gondolkodó gondolkodás” eredményezi a viszonylagos én-tudat keletkezését.
A gondolatok felfüggesztése által létrejövő „tudati gondolkodás” az Abszolút én-tudat megteremtője. – A csodatevés alaphelyzete.

Jól értsük meg: a Valóság valóságos! – Csupán másként mutatja arcát az átlagos szemlélettel rendelkező Lényeknek, és másként a Megvilágosult Lények esetében. – Az átlagos szemléletmód viszonylagosan észlel-tapasztal, a Megvilágosodott pedig a Teljesség Tudatával érzékel. Érzékelése ekként Teremtés – az Univerzum Realitása.

Egyik tanulmányomban így definiáltam a személyiséget:
„A személyiség – a folyton-jelen folyamatossága.”

2. BudhizmusHogyha mikrokozmoszi szinten vizsgáljuk azt a folyamatot, amelyet saját megnyilvánuló, látszólag stabil és mindig ugyanazon formációjának vélünk, láthatjuk, hogy semmi sem állandó és maradandó benne, a másodperc milliomod részéig sem. Tehát a „Nem-én” tanítás mind szellemi, mind fizikai fokozaton megállja a helyét.
Mint minden vallásnak és filozófiának, így a buddhizmusnak is vannak ún. alaptételei. Azonban, a helyes úton való járáshoz nem okvetlenül szükségesek ezen tételek ismerete a köznapi követők számára. „Tutajként ajánlom a Tant nektek, szerzetesek. Alkalmas a menekvésre, de nem a hozzá való ragaszkodásra!” – mondta egyszer a Buddha.

A Vágy – Tanha – az okozója minden problémánk és gyönyörnek a világban. S itt rejtezik a buddhizmus félreértésének alapvető oka. Ugyanis, nem a vágy kiirtásáról van szó, hiszen a Buddhát is tomboló vágy égeti: Hogy Tanításával felébressze az alvó Emberiséget. A félreértett, nem megfelelően felismert és kezelt vágyról van itt szó. Nem elpusztítani kell a vágyainkat, hanem helyesen értelmezni, hasznukra fordítani. Ezért a szexualitás sem tilos a Dharma követőinek, sőt, a Tantrikus változatban (lásdkésőbb), művészi szintre emeli a nemiséget, az Univerzum éltető energiáját.

A Tanítás megállapítja a Négy Nemes Igazság tételét:
1. A szenvedés igazsága
2. A szenvedés keletkezésének igazsága
3. A szenvedés megszüntetésének igazsága
4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető Út igazsága

S ez az Út: A Nemes Nyolcrétű Ösvény:
Helyes felismerés, Helyes gondolkodás, Helyes beszéd, Helyes Életmód, Helyes cselekvés, Helyes törekvés, Helyes elmélkedés, Helyes elmélyedés.

Megjegyezendő, hogy az eredeti szövegekben a Dukkha kifejezés áll a „szenvedés”-nek fordított szó helyén. S a Dukkha jelentése sokrétű. Nem csak szenvedést, de valaminek a hiányát is jelzi.

– A továbbiak megértéséhez határozzuk meg a „tantra” fogalmát? Mit jelent ez köznapi nyelvre lefordítva?

– A „Tantra” jelentése „szövedék” – s arra utal, hogy minden mindennel összefügg, összetartozik, így a két pólus is: a nő és a férfi. A tantra a hinduizmusban is ismert, onnan került át a buddhizmusba, főleg az Északi – Mahájána – Nagy Szekér - Iskolák vették át, fejlesztették tovább elméleti-gyakorlati rendszerét. – A másik buddhista irányzat, a Hínájána –Jelentése: Kis Szekér, a Déli buddhizmus inkább a kolostori életet szorgalmazza, hasonlóan a Lámaizmus tibeti iskoláihoz.
Harmadik buddhista irányzat a Vadzsrajána – Gyémánt Szekér, amely szintén Északon, Tibetben, Kínában, Mongóliában, és Nyugaton terjedt el főképpen.

– Csak egészen röviden, mennyiben különbözik egymástól a buddhizmus, mint vallás, filozófia, vagy tan Japánban, Tibetben, vagy akár Kínában?

– A Tanítás különbözően manifesztálódik az említett országokban, mert minden népnek meg van a saját ősi mentalitása, genetikai alapja, s emiatt ugyanazt a tézist másként értelmezik, élik meg, asszimilálják.
Japánban virágzó életforma napjainkban is, egyesülve a Sintoizmussal, illetve karöltve annak eszméivel.
Tibetben a Lámaizmus képét öltötte, kolostori vallás lett belőle, magába ömlesztve Tibet ősi, sámánista vallását, a Bon-nak nevezett hitvilágot.
Kínában létezik „kínai buddhizmus”, amely a Taoizmussal társulva, átvette annak terminológiáját, képzeteit. S van buddhizmus Kínában, amely igyekszik a Tanítás eredetiségét továbbítani.

– A buddhizmusban erőteljesen van jelen az improvizáció. Beszéljünk erről, illetve ennek megjelenési formáiról.

– Valódi, buddhista és részecske-fizika értelemben: Most sem létezünk, végső valóságként. Folyton születőben és elhalásban vagyunk. Az "én-képzet" valóban csak képzet. Nincsen reális hordozója. A modern pszichológia így mondja: A személyiség szintetikus lényegiség. - Ennél nem mer mélyebbre hatolni. S ha valami szintetikus, akkor önálló léte nincsen. Hiszen részeinek bármelyikét eltávolítva, megszűnik az "egész".

Igazából megszületni a Jelen vákuum-pillanatának Tudat-szemcséjében lehetséges. A vákuumnak, a pillanatnak, a Tudatnak és a szemcsének összes jellemzőjével egyetemben. „Improvizáljuk” létünket.
Ez lenne a Megvilágosodás Időn és Téren kívüli állapota. Erőt és lehetőségeket biztosító élmény – leírhatatlan köznapi kifejezésekkel. De valóságos!
Mert ha csak elvont Idea volna, semmilyen hatást sem gyakorolhatna a Reális Létezés szférájára, az itt és most élő Lények és egyéb Létezők tömegére.

Világteremtésünk Önteremtéssé szublimálódik. – Az Öntudattal rendelkező Lények elsődleges feladata és sikerélménye: fölfedni és tudatosítani örökös Én-központját, melyet – akit! – az Univerzális Tudat kezdet- és vég nélkül szövődő Hálóján birtokol. S ez a birtoklás egylényegű s egyértelmű a Halhatatlansággal.
Az Öröklét azonban nem azonosítható ún. „személyiségünk”testi – szellemi – lelki alkotóelemeinek változatlan, megkövült továbbvitelével és megélésével. A testtől elkülönült s tőle állagában merőben eltérő „lélekvándorlás” és „lelki-öröklét” hitét valló vallások fundamentális téveszméje a személyes, „névre szóló” Halhatatlanság.

– Minden szellemi út a „teljességről” szól. A férfi és a nő különbözősége a szerelemben válik eggyé, teljessé. Talán kevesen tudják, hogy ha az ember már ismeri a tantrát, akkor szellemi úttá válhat a szexualitás, a szeretkezés. Mik azok a „maithuna” szertartások?

– Semmi sem történhet velünk: sem jó, sem rossz, mi nem a legbelső lényegünkből – Önvalónkból – fakadna. A Buddhaság állapota a legmagasabb szintű Valóság. A Buddha példáját követve lehet megvalósítani. A Bódhiszattva-ösvényen – így nevezzük azt az utat, melyen a törekvő tanítvány halad -, nincsen helye kételkedésnek, tétovázásnak. Az áldozatvállalást és ennek elutasítását tartsuk egyensúlyban. Sem a szenvedést, sem a gyönyört nem glorifikálhatjuk.
De nem is utasíthatjuk el, egyiket sem.  Ebből következik, hogy a szerelem, a szeretkezés éppen olyan elfogadott és indokolt része a Létezésnek, mint az evés vagy az ivás. A szexualitás elfojtása – önmagunkon végrehajtott erőszak, semmiképpen sem hasznos a cél felé való haladásunkban. – Hogyha valaki szellemi szinten olyan magasra emelkedett, hogy önlényéből fakadóan nem igényli már a nemiség gyönyörét, áldásait, akkor remete lesz, akár egy nagyváros forgatagában is, de semmiképpen nem azért teszi ezt, mert valamilyen parancsolat vagy fogadalom erre kényszeríti.
Ám minden erőfeszítésünk ellenére, a Mindenség Megvilágosítása, Felszabadítása teljességgel lehetetlen! Nem létezik ugyanis olyan „objektív valóság”, amit meg lehetne világosítani, mivel csak saját szubjektív világunkról: tapasztalataink világáról tudhatunk. A Megvilágosodás időn kívüli állapot, időtlen pillanat, egy ismeretlen dimenzió élményszférája. Habár a történelmi Buddha Megvilágosodása egy ismert időpontban történt, a Megvilágosodás Ideája végtelen intenzitású, mind a múlt, mind a jövő irányvonalában.
A tantrikus szertartások mindegyike a szellemi-testi harmónia, egyesülés megvalósítására irányul. A szellemi síkot éppen olyan lényegesnek tartja, mint a testi formációt. Nyugaton hajlamosak vagyunk ezt figyelmen kívül hagyni.

– A buddhizmus, talán a kommunikációs lehetőségeknek is köszönhetően egyre erőteljesebben van jelen a világban. Miben keresendő ennek az oka? Mi az, ami ennyire vonzóvá, vagy népszerűvé tette?

– A tudománnyal tökéletesen megegyező, a tudományos vívmányokat évezredekkel megelőző felfedezései, ma is helytálló következtetései – ezek mind vonzóvá és elfogadhatóvá teszik ezt a világnézetet. A következő soroknak ihletője nem a modern nukleáris fizika, hanem az ősi iratok, a Felvilágosult buddhista tudás, de a mai legforradalmibb tudomány sem képes ennél többet mondani.

Tudatos téridőben élünk. S ebben a mezőben nincsen sem dualitás, sem akaratszabadsági probléma, mert annak ellenére, hogy egyedként létezünk, az elkülönültség képzete nem kötődik az Én illúziójához.
Ha lényünk belső, immanens törvényei harmonikusak az Univerzum Törvényeivel, akkor függetlenítettük magunkat a karmikus erővonalaktól. Ez nem azt jelenti, hogy Ok-okozat Törvénye csak különleges körülmények között érvényesülhet. A Függő Keletkezés Tétele, a Dharma egyik lényeges alapeszméje, amelynek szigorú logikai láncolata kizárja a véletlennek, s az akaratszabadságnak még az ötletét is -, voltaképpen maga a Középút, s ebben sem véletlen, sem szükségszerű nem jelentkezhet.
Gondolkodni csak időben lehet. Az okság a gondolkodás időleges terméke. Az Idea - világ azonban időtlen, tértelen, ezért határtalan létszférákat teremt és éltet. Az „élő” művészi alkotás: a jelen pillanat intenzív s intuitív átélése az időtlenség vákuum-mezejében.
A Tökéletes Tudás fényében a Karma elveszíti erejét és hatásterületét. A meditációban illetve a Megvilágosodás részecske-pillanatában a múlt élményvilága átváltozik jelen tapasztalássá, amelyben a kezdet- és vég nélküli folyamat egyszerre érzékelhető. Ebben az állapotban a Felszabadult Lény a Törvények urává válik, s az Oksági láncolatot a Tökéletes Szabadság harmóniája váltja fel.
Az Individuum egy bizonyos helyzetet foglal el az Időben és a Térben. A Megvilágosodás sem változtatja meg az Individuumnak ezt a pozícióját, mert ez az ő személyes tapasztalati centruma. Az újraszületések sorozata egyenlő ennek a centrumnak a szakadatlan tovább-haladásával.
Mondhatnók: – Íme, az Ember, a Szív-központ küldötte, Mennynek és Földnek Teremtője – a Megvilágosító Megvilágosult! Ez vagy Te, ez vagyok Én – s együtt vagyunk: Ők. – Teremtődő Teremtők.

3. Budhizmus– Világvallások sorozatunkat rövidesen a hinduizmussal folytatjuk. Ez adja a kérdés apropóját. Mennyire áll közel egymáshoz a buddhizmus, ill. a hinduizmus. Vannak e közös kapcsolódási pontjai?

– A buddhizmus a hinduizmusból szakadt ki – hiszen az akkoriban még brahmanizmusnak nevezett indiai vallási-bölcseleti irányzat képezi szellemi-erkölcsi alapjait, terminológiáját. – Gautama Sziddhártha egyrészt reformátorként lépett fel, elvetette a hindu kasztrendszert, a nőket egyenjogúnak tekintette a férfiakkal.
Legmélyebb különbség a két világnézet között a személyiségnek, a Lélek – Átman - létének vagy nem létének a meghatározása, elfogadása, elvetése. – A hinduizmus legfontosabb tétele a testtől függetlenül létező, teljesen önálló lélek elfogadása, amely változatlanul költözik egyik testből a másikba, akár emberből alacsonyabb rendű lényekbe is. Ezt nevezzük lélekvándorlásnak, mert van valami, ami vándorol.
A buddhizmus nem ismeri el az előző életeket, hiszen nem fogadja el az irreális, önálló, örök lélek létezését. Tehát óriási különbség van a hinduizmus, amely a lélekvándorlást tanítja, és a buddhizmus között, amely az energia megmaradását, tovább-létét fogadja el csupán.
Energiafolyamatot ismer el a Lét alapjaként. Semmi többet.

Ezt a két vallás- és bölcseleti formát a nyugati, művelt emberek is mindig összekeverik. Az ál-tanítók meg erre a tudatlanságra építve, mindenféle badarságot összehordanak: Megszállottságról, démonokról, túlvilágról, előző életekről...

A buddhizmus tagadja az önálló, testtől független lélek létezését, csupán a tudati energia megmaradásának a törvényét – ez a buddhista Karma fogalma – fogadja el. Tehát nem csupán az energia megmaradásának a törvényét hirdeti, hanem a tudati, szellemi energiákat is örökösnek tartja. Ezt nevezzük újraszületésnek, reinkarnációnak, s nem szabad összekeverni a lélekvándorlással. Pedig ezt még tanult személyiségek is folyton megteszik. Ha belegondolunk, s elfogadjuk, hogy most sem létezünk,  jelen pillanatban sem, önmagunk végső valóságaként, hanem folyton születünk és meghalunk, s mégis állandóan létezünk – akkor a buddhista életérzésnek, létfelfogásnak igazsága nyilvánvaló.

- Több könyved, publikációd is megjelent, ami képet ad magáról a Buddhizmusról. Mint a téma avatott szakértője, felszentelt buddhista szerzetes, mit tanácsolsz azoknak, akik ebben komolyabb formában szeretnének elmélyedni, merre induljanak?

– Önmagukba nézzenek, gondolatoktól mentesen, a Tiszta Tudat fényével világítva a sötétségbe. Azt kérdezzék meg önmaguktól, hogy hajlandóak-e azt elfogadni, képesek-e arra, hogy belássák, intuitíven átéljék önnön én-nélküliségüket, egységüket a Mindenség összes egyedével. Még a fekete lyukak „lakóival” is egységet képezünk. A Tér nem üresség, nem „semmi”, hanem realitás. Görbülhet, alakulhat, gravitáció és tömegváltozás hatására. S ezt a Megvilágosodott Állapot tapasztalhatja.
Azt tanácsolom, hogy semmiképpen ne csatlakozzanak újonnan alakult buddhista rendekhez, iskolákhoz anélkül, hogy megvizsgálnák a körülményeket.
Az legyen a mérce, hogy egy buddhista soha nem kérhet anyagi ellenszolgáltatást, pénzt, azért, mert oktat, utat mutat. Hogyha valamelyik felhatalmazott iskolába vagy egyetemre iratkozik, ott is vizsgálja meg azt, hogy kellő szerénységgel és bölcsességgel rendelkeznek-e az oktatók, az intézmény vezetői. S méltányos-e az az összeg, amelyet az iskola fenntartása végett kénytelenek elfogadni. – S ha valaki éppen nem tud fizetni, akkor sem zárhatják ki azonnal. Méltányosan, erkölcsösen, bölcsen, kedvesen, szerényen, önzetlenül viselkedjenek a buddhista Tanítók minden körülmények között.

„Minden mulandó – törekedjetek fáradhatatlanul…” – Ezek a Buddha utolsó szavai.

Botz Domonkos

szilajcsiko
arkad
szozat
hunhirlogo
szekelypajzs
kurultajbanner_125_125px
gyepugif_3
csikiszekelymuzeum
lakiteleknepfoiskola