Betűméret
Érdekességek Történelem Trianon, és ami mögötte van – beszélgetés Szidiropulosz Archimédesszel

Trianon, és ami mögötte van – beszélgetés Szidiropulosz Archimédesszel

archimedeskepSzidiropulosz Archimédesz még gyermekként, a görög polgárháborút követően került Magyarországra. Kutatói pályája kezdetén érthetően a görög emigráció kérdéseit boncolgatta, majd az úgynevezett rendszerváltást követően, mint szociológus, történész, kezdett el szenvedélyesen foglalkozni a magyarság sorskérdésével, Trianonnal és a nemzetegyesítés gondolatával. 

- 1967-ben, még a diktatúra alatt történészként végzett az egyetemen. Ekkoriban Trianon és a nemzet tragédiája még tabunak számított. Mikor kezdett el ezzel a témával komolyabban foglalkozni?

- Először az 1990-es évek közepén merült fel bennem erősen a gondolat, amikor sorra jelentek meg Trianonról a reprint-könyvek és újabbak is. De még nem realizáltam magamban a témát. Amikor megalakult a XX. Század Intézet, és 2000-ben pályázatot írt ki egy huszadik századi témára, akkor már bizonyos voltam, hogy ebbe belevágok. Feltéve persze, ha elnyerem a pályázatot. Közel nyolc hónapot vártam a válaszra, arra, hogy elbírálják a pályázatomat. Ennyi idő elteltével már nem reméltem, hogy egyáltalán válaszolnak. Arra gondoltam: ilyen névvel mit akar egy Archimédesz a Trianonnal? S mint évekkel később kiderült, valóban bizalmatlanok voltak velem szemben. Amikor végre elolvasták a kutatási tervemet, igent mondtak. Így kezdődtek vizsgálódásaim a Trianon témában.

- 2003 októberében mutatták be a Trianon utóélete című könyvét. Mi motiválta ennek a rengeteg kutatómunkát igénylő kötetnek a megírására?

- Tellér Gyula volt a témavezetőm, vele több hosszabb beszélgetésben rögzítettük a kutatás irányát. Az volt a koncepció, hogy vajon mi az, ami ma (akkor 2000-ben) tudható, ill. hozzáférhető Trianonról, ennek figyelembe vételével felkutattam elsősorban az Országos Széchényi Könyvtárban fellelhető Trianon-irodalmat, és ebből készítettem egy bő válogatást a magyar nyelvű anyag bibliográfiájából 1920 és 2000 között. Így született a Trianon utóélete első kötete, amely közel 2500 tételt tartalmaz. Ezt követően a több ezer műből kiválasztottam huszonnégyet, melyekről kritikai jellegű recenziókat írtunk (ez volt a második kötet). Végül interjúkat készítettem különböző korú, nemű, iskolai végzettségű és világnézetű emberekkel, így született „A magyar társadalom Trianon-képe” alcímet viselő harmadik kötet.
Utólag már tudom, hogy lelkem legmélyén elsősorban a görögségem motivált, a saját sorsom vitt ebbe az irányba. A görögök 20. századi történetében is vannak végzetes mélységű drámák, amiket csak egy antik tragédiaíró tudna igazán érzékletesen megszólaltatni. A „görög Trianonról” van szó, a kisázsiai görögök körében a törökök által elkövetett (1915-23) népirtásról, melynek során egymillió őshonos görögöt likvidáltak - előre eltervezett program szerint! Negyedéves folyóiratunk, a Trianoni Szemle idei első három számában dolgoztuk fel részletesen ezt a témát (egy athéni görög történész kutatásait közreadva).

- Történelmünk eltitkolt fejezeteihez minden bizonnyal gazdag anyag állhat rendelkezésre a környező országok levéltáraiban. Mennyire hozzáférhetők ezek, lehetett-e innen meríteni?

- A Trianon Kutatóintézetet azért hoztuk létre, hogy Európa (fő)városainak  levéltáraiban még bőségesen fellelhető dokumentumokat, primer forrásokat feltárjuk, feldolgozzuk és közreadjuk. Biztosak lehetünk abban, hogy találunk még sok fontos iratot, amelyek további magyarázatokat, elemzéseket tesznek lehetővé. Hogy ezek mennyire kutathatók? Úgy gondolom, döntő többségük már elérhető. A szerbiai levéltárak csak most nyíltak meg, sok forrásanyagot publikáltunk például a délvidéki magyar irtásról. Az összefüggésekre keressük a válaszokat.

- 2007-ben megalakította néhány történész társával a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítványt. Milyen törekvések hívták ezt életre?

- Az előző kérdésben némileg már válaszoltam, mindenekelőtt tudományos kutatásokat akarunk végezni a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban álló minden kérdésben. Feltárni a Trianonhoz vezető okokat, belső és külső körülményeket, egyszóval az oda vezető utat, a következményeket s magát a Trianon-jelenséget, amely napjainkban okoz komoly társadalmi feszültségeket.
Intézetünk a fenti témákban konferenciákat szervez, s terveinkben szerepel részvétel komolyabb hazai és külföldi tudományos fórumokon.
Sajtófigyelés, sajtóelemzés is céljaink között szerepel: a Trianoni Szemle 2010/3. számában elemeztük pl. a négy országos napilapot abból a szempontból, hogy miként emlékeztek meg a 90. évfordulóról.
Tervbe vettük a hazai és a nemzetközi tudományos publikációk, ill. a médiában megjelent írások összegyűjtését, azok elemzését és – szükség esetén – szakmai szempontú válaszok közzétételét.
A fiatal tudósok és tudósjelöltek (egyetemi hallgatók, doktoranduszok) szakmai támogatását már elkezdtük, elsősorban publikációs lehetőségeket nyújtunk nekik. Az eddig megjelent nyolc lapszámban bőségesen megtalálhatóak a fiatal kutatók igen színvonalas írásai.
A Trianoni Szemle c. folyóiratunk 2011 januárjában már a harmadik évfolyamát kezdi. Lapunkban számos esszé, tanulmány, történeti elemzés és dokumentum, ill. könyvismertetés jelenik meg, de helyt adunk a témakörhöz kapcsolódó publicisztikai és szépirodalmi jellegű írásoknak is, ilyen például Fábián Gyula Elfelejtett magyarok c. sorozata. Minden lapszámunk értékes térképmelléklettel jelenik meg.
A Trianon Könyvtár alapítása is folyamatban van (egyelőre a saját lakásomban, saját gyűjtésben rendelkezésünkre áll kb. 800 kötet).

- A Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány elnökeként miket tart a legfontosabb feladatainak? Van-e az alapítványon keresztül lehetőség arra, hogy a nemzet tragédiájának hiteles történetét megismertethessük a világgal? 

- Az európai levéltárak forrásainak feltárása és közreadása egyik legfontosabb célunk, mert ezzel új megvilágításba kerülhet az egész békerendszer, benne a trianoni békediktátum. Másik fontos feladatunk a Trianoni Szemle folyamatos megjelentetése, Trianon újabb és újabb szempontok szerinti elemzése, magyarázata, fiatal, több nyelvet beszélő kutatók bevonásával. Folyóiratunkban mélyrehatóan ismertetjük más nemzeteknek a trianonihoz hasonló tragédiáit is (legalaposabban eddig a lengyel és a görög témát dolgoztuk fel).

- 2009-ben jelent meg a Trianoni Szemle, a kutatóintézet tudományos folyóirata. Kik voltak az alapítók és milyen műhelymunka kapcsolódik hozzá?

- Alapítói Raffay Ernő történész, Fábián Gyula újságíró, Zeke Gyula tanár, újságíró, Takaró Mihály irodalomtörténész, Sipos Endre művészeti író és nem utolsósorban Kolczonay Katalin tanár, a lap olvasószerkesztője (s magam is történész-szociológusként).
A lap elindításakor hetente többször is üléseztünk – többnyire a Pesti Sörcsarnokban, hiszen székhelyünk ma sincs – s ezeken az összejöveteleken alakítottuk ki a folyóirat arculatát, szerkezetét és szellemiségét. Tudományos és ismeretterjesztő formában tájékoztatni az olvasókat, és természetesen a témát folyamatosan ébren tartani, ellensúlyozva a korábbi évtizedek elhallgatásainak következményeit.

- Miben látja az okát annak, hogy kis hazánkban a ma embere egyre kevesebbet tud saját történelméről? És adja magát a további kérdés, milyennek látja a hazai oktatás helyzetét? 

- Az 1945 utáni diktatúra évtizedeiben szinte az egész magyar történelmet meghamisították, elhallgatták, különösen a 19-20. század történéseit, s benne leginkább Trianont, a nemzeti sorskérdéseket, mert ezek a bolsevikok és mai utódaik számára igen-igen sikamlós kérdések voltak. Nagyon ügyeltek arra, nehogy véletlenül a nacionalizmus vádjába essenek, ezért választották az elhallgatást, rosszabb esetben a tudatos hamisítást, sőt a nemzetárulást is. Ez a szemlélet és gondolkodásmód természetesen az iskolákban, az egyetemeken is jelen volt, a társadalom egészét torzította, ezért generációk szinte semmit sem tudnak Trianonról, a következményeiről, a kisebbségbe kényszerített magyarok megrendítő sorsáról, s mai helyzetéről. (1983-ban egy a franciaországi gimnazisták körében végzett szociológiai felmérést magyarországi középiskolásokkal is megíratták, az eredmény siralmas volt. Arra a kérdésre például, hogy miért élnek magyarok Romániában, az volt a válasz: azért, mert „oda mentek, mert ott magasabb a társadalmi forma”. Nem tudták azt sem, hogy a székelyek milyen nyelven beszélnek.) A hazai oktatás – tisztelet a kivételnek - a kommunista ideológiának megfelelő szemlélethez igazodott. Alapvetően ma sem változott lényegesen a helyzet, hiszen a középiskolák igazgatói székeiben sok helyen még a régi nómenklatúra emberei ülnek - és a tantervek (tankönyvek) sem segítették eddig a nemzeti nevelést és oktatást. Most reménység szerint változások elé nézünk ebben a kérdésben is. (A folyóiratunk már sok közép- és felsőfokú iskola könyvtárában megtalálható…)

Botz Domonkos

szilajcsiko
arkad
szozat
hunhirlogo
szekelypajzs
kurultajbanner_125_125px
gyepugif_3
csikiszekelymuzeum
lakiteleknepfoiskola